Sématerápia

A sématerápia gyakorlata azon mindennapos tapasztalatunkra épül, mely szerint az élethelyzetein elgondolkodó ember általánosító elméleteket hoz létre a maga számára az addig megismert törvényszerűségek alapján, és ezekbe, mint sémákba beleilleszti az újabb élményeit: ami ismerős, mert már van róla „sémá”-ja, azt az eseményt ebbe az értelmezési keretbe próbálja meg beleszuszakolni. Ha nem illik bele, akkor az az esemény vagy élmény fennakad a szűrőn, és mint érdektelen dolog kiesik az emlékezetből, ha beleillik, tovább erősíti azt a felfogást, hogy „ezek a fajta dolgok már csak így történnek, és nekem ezekben általában ilyen szerep jut.”

Alapvető hiedelmeink a világról, emberi kapcsolatainkról vagy önmagunkról, jórészt kicsiny gyermekkorban alapozódnak meg: hogy később mire leszünk nyitottak, vagy mi elől zárkózunk el illetve mit igyekszünk elkerülni, az már jobbára ennek függvénye.

A szakember nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy tetten érje az idővel az életet megnehezítő alapvető föltételezéseket, viszonyulásokat, beállítódásokat. Ha a kliens is fel tudja ismerni, hogy ő miért úgy reagál adott helyzetekben, és mennyiben forrása a saját véleménye a világhoz való – nem ritkán komoly szenvedést okozó - előnytelen alkalmazkodásnak, akkor a továbbiakban új megoldásokat, újfajta viselkedést és kellemesebb kapcsolatokat képes kialakítani. Egy ilyen gyógyító-öngyógyító kalandra hívom az életük, kapcsolataik valamely pontján elakadt embertársaimat.

Írjon bátran, hívjon bátran, ha úgy érzi, érintett a problémában!